Itt is van egy afféle prológus szerűség. Ennél már csak hosszabb bejegyzések várhatók!;) Jó szórakozást!
Már két nappal a kirándulás előtt szorgosan bepakoltam minden ruhát, aminek a rendszerét is felállítottam, hogy mikor, mit fogok felvenni. Annyi cuccot raktam a bőröndömbe, mintha nem két napra, hanem két hónapra mennék az osztályommal Pécsre. És hogy miért izgultam ennyire? Nos, mi nyolcadikos diákok lévén tudjuk, hogy ez az utolsó ilyen igazi alkalom, ahol együtt lehetünk, mint egy több éve ismert közösség. Erről persze jobb nem tudomást venni, mivel nem akarjuk elrontani ezzel a dologgal a kedvünket.
Tehát ahogy így a bőröndömön ugrálva próbáltam készülődni a kiránduláshoz, anya toppant be az ajtón, és elkerekedett szemmel vizslatta, éppen folyó munkálataimat.
- Mit csinálsz, Liz? – szólalt meg miután észrevettem, és lekapcsoltam a telefonomból üvöltő Slipknotot.
- Pakolok – feleltem teljesen természetesen.
- Miért? – kérdezősködött tovább, mire kiugrott a bőröndöm teteje, amit eddig olyan vadul próbáltam becipzárazni. Talán kicsit túl sok dolgot raktam bele…
- Hát tudod… Nyolcadikos osztálykirándulás…
- De hát addig van még két napod!
- Oké, tudom… De nem szeretnék semmit sem itt hagyni! – magyaráztam, amint újra sikerült nagy nehezen bepasszíroznom a bőröndbe a ruhákat, és behúznom a cipzárt.
Anya csak legyintve elhagyta a szobát, majd még utoljára visszaszólt:
- A fogkefédet még használnod kell előtte!
- Francba! – csaptam a homlokomra, majd megrökönyödve végigmértem a táskát. Kezdhettem elölről…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése