A következő jelenetek a számotokra legemlékezetesebbnek tartott pillanatok. Előfordulhat benne SPOILER, úgyhogy aki még nem olvasta végig a történetet, az ne nagyon fogjon hozzá!
,, - Megjött Tüncike! – vihogott Boti, majd még rácsöpögtette szőke hajára a maradék vizet – Láttam tegnap az új filmed!
- Hagyjál már! – kiáltott Tündi, és esernyőként a feje fölé tartotta kezeit – Milyen filmet?
- Jaj, de kis szerény, a mi kis énekesnőnk! – böködte oldalba Geri Botit, mire hangos nevetésben törtek ki.
- Ajj, már! Ez a Krasznaizás olyan gyerekes…
- Gyerekes? – hökkent meg az épp akkor érkező Robi – Nem plusz 18-as?"
/A találkozás/
,, - Milyen zenét hallgatsz? – támasztotta meg könyökén, unottan az ablakban a fejét Ákos.
- Őhm… One Direction... - kezdte sorolni, de abban a pillanatban Balázs el is csitította szegényt halkan, de határozottan.
- Szó sincs róla.
- Miért? – kérdezte lebiggyesztett szájjal.
- Viccelsz? Mi minőségit játszunk, és nem olyat, amiben nincs egy hangszer sem!
- De a popban is van hangszer! – erősködött Kiki, mire még én is csodálkozva felkaptam a fejem. Nem titok ugyanis, hogy a zenei ízlésünk nem igazán egyezik meg.
- Mi? – kérdezte felvont szemöldökkel Ákos.
- Hát… Az ének! A hangszálak a hangszerek! – felelte, mire egy emberként kezdtünk el röhögni. Kiki nem értette min, de továbbiakban ejtettük is a témát."
/Az indulás/
,,Sinya természetesen nem ment sehová, hanem ott állt, várva minket benzinkút előtt. Mindenki nyugodtan sóhajtott fel, és amint megállt a busz, integetni kezdtünk neki. Ő viszont ahelyett, hogy futva sietett volna a buszhoz, csak vigyorogva visszaintegetett.
- Édes faszom! – motyogta Balázs a fejét fogva, mire ismét elröhögtem magam."
/A benzinkút/
,,Amint beléptünk a templom bejáratán, egyből éreztük a kellemes hideg levegőt, és rögtön feltűnt a sok ülőhely, ahova megnyugodva ereszkedtünk le, és beszélgetés, körbenézés nélkül szuszogtunk, és élveztük a hűvös, napfénymentes területet.
- Anyám, miért nem ide jöttünk először? – nyújtózott Kiki, és már vette le tangapapucsát, hogy elfeküdjön, de én akkor rászóltam:
- Ezt azért nem illik…
- Ja, bocsi – motyogta, és csalódottan visszaült."
/A székesegyház/
,,Mellettem épp akkor haladt el Ákos, Black Sabbath God Is Dead című számát dúdolgatva.
- Hé! Ne legyél már bunkó! – ráztam meg a fejem mosolyogva.
- Bocs, pont eszembe jutott ez a zene – röhögte el magát."
/A székesegyház/
,,Én a viszonylag nyugisabb Linkin Parkot nyomattam a fülembe, ám mögöttem a két rocker elég hangosan énekelt, pontosabban hörgött, így nem igazán hallottam semmit.
- Fogjátok be a pofátokat! – nyafogott Tündi, aki szintén zenét próbált hallgatni, ám Ákosék ahelyett, hogy elcsendesedtek volna, inkább csak még hangosabban üvöltözték a Machine Head Take This Life című számát.
- Nem lehetne egy PICIT halkabban? – kértem én is mosolyogva.
- És ha Slipknotot éneklünk? – kiáltott fel Balázs, és belekezdett a Wait And Bleed refrénjébe.
- I wander around where you can't see Inside my shell, I wait and bleed – szálltam be én is az utolsó két sorba."
/A szállás/
,,Lassan az egész osztály odagyűlt Ákos telefonjának kicsiny képernyőjéhez, és kezdődhetett a kínzás. Legalábbis számomra. A film felénél oda sem néztem, csak zavartan bámultam a földet, vagy a kijelző fölé lestem, hogy ne kelljen megijednem. Persze attól még láttam belőle egyet, s mást, és már csak a hangoktól úgy be voltam szarva, hogy néha még levegőt venni is elfelejtettem. De kábé a film felénél, mintha nem is horrort, hanem valami mást néztünk volna… Balázs hátulról óvatosan, hogy nehogy megijedjek, megérintette a vállam, és halkan a fülembe súgott:
- Nagyon félsz?
Az agyam ezer fele járt, így válaszra képtelen voltam, ezért csak bólintottam. Balázs finoman körbefogta hátulról a derekam, és magához húzott. A szívem már nem hagyott ki ütemeket az ijedtségtől, helyette olyan heves dobogásba kezdett, hogy azt hittem, elájulok. Balázs a vállam fölött nézte a filmet, de én képtelen voltam rá. Csak arra figyeltem, hogy megfelelő tempóban lélegezzek. Ám egyszer csak feltűnt valami… G tekintete. Óvatosan odanéztem, és a szemében valami addig ismeretlen nézés motoszkált. Nem tudtam eldönteni, hogy mire gondolt akkor. Szinte lesújtott rám. Csak nézett rám egy darabig, aztán visszatért a filmhez, én pedig kicsit elszégyelltem magam. Olyankor éreztem magam szerencsésnek, amiért nem szokásom az elvörösödés, mert akkor szinte lángolt volna a fejem. Finoman kibújtan Balázs öleléséből, aki meglepetten nézett rám.
- Mi baj? – suttogta.
Én megráztam a fejem. Úgy tűnt, az est hátralévő részében néma kommunikációt folytatok. Balázs tekintete értetlenséget árasztott, én pedig úgy döntöttem, inkább elmegyek a mosdóba, ezzel „kimagyarázva”, hogy többet nem akarok Balázs közelségében lenni."
/Az éjszaka/
,, - Figyelj. Lehet, hogy tudnék segíteni. Elvégre két emberen kívül mindenkivel jóban vagyok az osztályban. Vagy ha otthoni ügyről van szó, akkor inkább tényleg hagylak… - próbálkoztam, nála pedig eltörött a mécses.
- Ne haragudj, amiért paraszt voltam! Egyszerűen csak annyira tehetetlennek érzem magam… És nem értem, hogy mi van velem… Olyan furcsa most minden! – zokogott, én pedig képtelen voltam megszólalni. Még sosem láttam őt sírni. – Azt hiszem… - törölte meg a szemét. – Hogy beleszerettem Botondba."
/Az élményfürdőbe érve/
,, - Őszintén sajnálom a sok pornótársad, hogy téged kellett cipelniük – röhögött Boti, Tündi pedig hisztérikusan, már-már sírás közeli állapotban folytatta:
- Hagyd már ezt a pornózást, már nagyon elegem van belőle!
- Miért zavar ez téged annyira? – húzta tovább Boti, mire Tündi kifakadt:
- Mert Tőled hallom!"
/Az élményfürdő/
,,Amikor Kikinek eszébe jutott, hogy enne egy fagyit, egyből megkívántuk mi is. Hiszen a strandon fagylaltozni kell, ez nem kérdés. Egy jó darabig ácsorogtunk a pult előtt, mert barátnőm nehezen tudott dűlőre jutni. Akik mögöttünk álltak, mindnyájan szitkozódni kezdtek egy idő után, mondjuk érthető okok miatt, úgyhogy eldöntöttem, nekem elég az egy gombóc is, csak legyünk már túl a vásárláson.
- Az epres a legfrissebb? – kérdezte megfontoltan, mire a nő csak unottan bólintott. – De én nem is igazán szeretem az epreset… - vakarta a fejét, mi pedig mindannyian sóhajtottunk egyet. – A zöldalmás a kedvencem, de abból már alig van. Biztos tök régi, és a fele jégdarabkákból áll.
- Mindegyik ugyanolyan jó, válasszál már! – dühöngött Ákos.
- Gyertek elém, én még gondolkozom! – motyogta Kiki, és előreengedett minket.
- Olyat is tudsz? – nézett rá lesajnálóan Máté.
Az osztály persze hamar megvolt a fagyi választással, aztán nézhettük tovább, ahogyan Kiki hatalmas kétségek közt őrlődik. Én személy szerint szívesebben bámultam Botit, akit mintha kicseréltek volna, olyan odaadóan bánt Tündivel. Nem elég, hogy nem hagyta kifizetni az édességét, de látszott rajta, hogy próbál minél inkább megfelelni.
- Tiszta nyálas vagy! – röhögött Tündi, amikor Boti megkérdezte tőle, hogy nincs-e melege.
- Döntsd már el mi a jó! – röhögött fel válaszul. – Ha egy paraszt vagyok, vagy ha romantikus.
- Ehhez az énedhez még nem szoktam hozzá – motyogta zavartan Tündi.
- Nem is fogsz, Krasznai – mosolygott hetykén Boti, és egy gyors puszit nyomott barátnője szájára.
- Egyszerűen nem tudok választani! – fakadt ki hirtelen Kiki, és ekkor Ábel odasétált hozzá, majd kedvesen rámutatott a csokisra meg a vaníliásra.
- Őket kérem! – jelentette ki, majd odaadta a pénzt, a fagyit pedig átnyújtotta Kikinek. – Hidd el, a legegyszerűbbek a legfinomabbak! – mosolygott rá, Kiki pedig olyan vörös lett, hogy szinte láttam a lángokat a fejében.
- Köszönöm! – rebegte hálásan. Ábel csak biccentett, és leült G-hez beszélgetni."
/A hazaindulás/
,,Szeretnék a barátod lenni. És Balázs kurva szerencsés."
/A hazaindulás/
,,Én azért a biztonság kedvéért elvégeztem, amit akartam, és mikor kisétáltam, kíváncsiskodva odaálltam Balázs mellé, aki nagyon töprengett a Milkákat szemlélve.
- Min gondolkodsz ily keményen? Úgy is fogalmazhatnék, hogy úgy, mint soha? – kérdeztem.
- Hogy melyiket venném, ha lenne pénzem – felelt komoly hangnemben, de a tekintetében ott bujkált a pimaszság.
- Azt hiszem, átlátok rajtad. Azt szeretnéd, hogy valaki, jelen esetben én, meghívnálak téged egy csokira, nem igaz? – vigyorogtam rá.
- Nem csak szép, okos is! – biccentett elismerően, én meg megadva magam, előkotortam a már kissé megviselt, imádott Slipknot-os tárcám. Kit érdekel, hogy a szakadások mentén minden alkalommal kipotyognak az aprók belőle? A világért nem cserélném le, hiszen nehéz volt beszereznem. (jó, oké… bármikor rendelhetek ugyanilyet, de ez már úgy hozzám nőtt…)
- Na, milyet szeretnél? – biccentettem a csokik felé.
- Válassz te nekem, és lepj meg! Az olyan, mintha megajándékoznál – vigyorgott kajánul, majd elszökdécselt. (...)
Már éppen kényelmesen elhelyezkedtem, mikor az ölemben landolt egy Oreo-s Milka, illetve háromszázötven forint. Meghatottan néztem fel, Balázs pedig kacsintott, és helyet foglalt előttem."
/A hazaút/
,,És amikor elengedtük a lufikat, könny szökött a szemembe. Egyszerre volt fantasztikus, és szörnyű érzés figyelni, ahogyan elszáll. Egyre messzebb…
- Mi is így fogunk eltávolodni – sóhajtotta mellettem Balázs.
- Ne is mondd, kérlek! – nevettem fel kínomban, és megtöröltem a szemem. – Már most hiányoztok.
- Fogunk mi még találkozni – mosolyodott el halványan, és mikor látta rajtam, mennyire elérzékenyültem, magához húzott. Beszívtam illatát, de ahelyett, hogy megnyugtatott volna, csak még inkább feltöltött az elválás fájdalmával.
- Miből gondolod? – kérdeztem.
- Mert én nem akarok ilyen egyszerűen eltávolodni egy olyan lánytól, mint te – jelentette ki, és eltolt magától.
Belenéztem kék szemébe, és elöntött a melegség. Jól hallottam, amit mondott? Nem akar elengedni?
- Ezt… Hogy érted? – motyogtam zavartan.
- Szeretlek – mondta olyan hangnemben, mintha csak az időjárást közölte volna, ám nekem mégis többet ért, mint az időjárás. Csak néztem rá szédülve, és remegtem karjaiban. Megszólalni képtelen voltam, pedig kellett volna viszonoznom.
- És ezt miért csak most mondod? – böktem ki végül. Na, szép kis vallomás a részemről. Nem csoda, ha G inkább otthagyott a francba.
- Mert egy olyan kibaszott romantikus egyed vagyok, aki megvárja ehhez a legmeghatóbb pillanatot. Jelen esetben ez a ballagás – röhögött föl, én pedig elmosolyodtam."
/Az utolsó találkozás/
,, Mindenki a szívemben marad, hiszen életem legszebb nyolc évét töltöttem itt. De volt valami, egy esemény, amely talán vetekszik ezekkel a gyorsan elszállt évekkel… Ez pedig nem más volt, mint az utolsó kirándulás."
/Az utolsó találkozás/
Ha esetleg vannak még számotokra emlékezetes pillanatok, akkor azokat a Miharu's Blogs nevű csoportba írjátok le!^^ Köszönöm szépen!
Hát, ez fantasztikus volt! :)
VálaszTörlés